2006 augustusban 16 gyermek nyaralt Liechtensteini "Kinderheim Gamander" gyermek hĂĄzban

LIECHTENSTEIN 2006

2006. augusztus 7-21. között újabb tizenhat csángó gyermek tölthetett csodálatos napokat a „mini monarchiában” a Liechtensteini Vöröskereszt és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közös szervezésének köszönhetően.

16 gyermek – 21 felejthetetlen nap.

Felejthetetlen mindannyiunk számára, hiszen ezeknek a gyermekeknek a zöme - még azoknak is meglepő és néha megdöbbentő akik ismerik ezt a népcsoportot és az életüket -, olyan környezetből, élethelyzetből érkezett, ami után a játékkal teli polcok, a változatos és mindig elegendő mennyiségű étel, az odafigyelés, a türelem, valóságos kis édenné varázsolta a Kinderheim területét. A csíkfalusi gyerekek tudnak még játszani, őszintén örülni, hálásak lenni a jó szóért, figyelemért. S ebből itt kijutott mindenkinek. Aki kilenc esztendősen még nem tudott cipőt kötni: megtanulta. Oklevél, ajándék és hangos éljenzés volt a jutalma. A kis kecskepásztor annyit ehetett és játszhatott, amennyit csak bírt – ha haza megy, újra várja az esztena, az iskola, s a tíztagú család, ahol az apán kívül mindenki dolgozik…

Nagyon sok mindent kaptak itt a gyerekek, hiszen mindazok, akik egy táskácskával érkeztek, négy, degeszre tömött sporttáskával indultak útjukra. Kaptak útravalót.

Remélem, amit nem a táskájukban cipeltek haza, hanem tiszta kis lelkükben vittek, az is kitart egy ideig, s a hideg pillanatokban, nehéz percekben megmelengeti az emlék a szívüket.

A felnőtt kísérők is emlékeznek az itt töltött három hétre, nemcsak a szépségek, de a nehézségek miatt is. Ahány gyermek, annyi gond adódott. Volt hét, mikor naponta jártunk más-más gyermekkel az orvoshoz: keresztül vágtázott rajtuk egy sor baktérium, belázasodtak, torkuk, fejük fájt, köhögtek, nyomták az ágyat. Hatan szedtek antibiotikumot.

Egy cinkánk kórházban töltött egy hetet, vakbélműtétet hajtottak végre rajta.

Mindenkinek jutott féregirtó, valakinek még sűrűfésűre és különleges samponra is szüksége volt…

Akadt tehát gond elég.

Azonban szülők vagyunk, s tudjuk a gyermek nemcsak öröm, de gond is.

Az öröm is kijutott, hiszen egy-egy beteg mellett ülve titkokat, nagy, szívről legördülő köveket bíztak ránk, kaptunk mosolyt szégyenlőset, boldogat, cinkosat, puszikat, öleléseket.

S könnyeket – a búcsúzásnál.

Isten áldása kísérje mindazokat, akik lehetővé tették ezeknek a gyerekeknek, hogy három hétig igazán gondtalan, boldog gyermek lehessenek!

Bogdán Andrea